Hogy ezután mi lesz? -azt nem tudja. Mire visszaért a házhoz teljesen elhagyta minden ereje.
A lakásba érve belerogyott a nappaliban álló öblös fotelba. Pár perc pihenés után levette
A lakásba érve belerogyott a nappaliban álló öblös fotelba. Pár perc pihenés után levette
vastag ruháit és egy kényelmesebb melegítőbe bújt. Magára terített egy puha gyapjútakarót,
majd fájdalomtól sajgó testével elhelyezkedett a fotel ölelésében.
Egykedvűen nézte a kandallóban szunnyadó parazsat, s úgy érezte ez az egész nemvele történik,
csak egy rossz álom, amiből hamarosanfelébred. Ám minden apró mozdulatra a testébe nyilalló fájdalom
majd fájdalomtól sajgó testével elhelyezkedett a fotel ölelésében.
Egykedvűen nézte a kandallóban szunnyadó parazsat, s úgy érezte ez az egész nemvele történik,
csak egy rossz álom, amiből hamarosanfelébred. Ám minden apró mozdulatra a testébe nyilalló fájdalom
emlékeztette rá, hogy ami vele történt nagyon is valóság.
Hamarosan reggel lett és a hálószoba irányából neszezés hallatszott. Nem tudott, de nem is akart
a hang irányába nézni. Férje vélhetően pocsék állapotban ment a fürdőszobába.
a hang irányába nézni. Férje vélhetően pocsék állapotban ment a fürdőszobába.
Visszafele jövet megállt mellette. - Korán keltél kedvesem - szólt feleségéhez.
Liza ráemelte szomorú tekintetét, de nem válaszolt.
A férfi leguggolt mellé és arcát nézve csendesen folytatta: -Azt hiszem tegnap többet ittam, mint kellett volna,
ne haragudj, - beszélt folyamatosan a néma hallgatásba burkolódzó asszonyhoz.
ne haragudj, - beszélt folyamatosan a néma hallgatásba burkolódzó asszonyhoz.
Majd hirtelen elhallgatott és hosszant nézte a meggyötört arcot.
– Mondd, ugye minden rendben van? Ugye nem csináltam semmi hülyeséget? - kérdezte elbizonytalanodva.
– Miért kérdezed? Talán tettél valamit, amit soha nem lett volna szabad megtenned? – kérdezett vissza
le sem véve tekintetét férje szeméről.
– Nem... nem tudom nem emlékszem még arra sem hogy kerültem haza,
- mondta zavartan a férfi,
és láthatóan próbálta összerakni emlékeit az elmúlt éjszakáról.
Liza még hosszú percekig nézte vergődését amint emlékek után kutat gondolataiban.
– Menj készülődj mert elkésel a munkából! A férfi felocsúdva, gyorsan készülődni kezdett,
mielőtt elment a megszokott módon nyomott egy futó puszit az arcára és már be is csukódott mögötte az ajtó.
le sem véve tekintetét férje szeméről.
– Nem... nem tudom nem emlékszem még arra sem hogy kerültem haza,
- mondta zavartan a férfi,
és láthatóan próbálta összerakni emlékeit az elmúlt éjszakáról.
Liza még hosszú percekig nézte vergődését amint emlékek után kutat gondolataiban.
– Menj készülődj mert elkésel a munkából! A férfi felocsúdva, gyorsan készülődni kezdett,
mielőtt elment a megszokott módon nyomott egy futó puszit az arcára és már be is csukódott mögötte az ajtó.
Lizából hatalmas erővel tört ki a zokogás, sajnálta magát, az elveszett életét és azt a nőt, akit kiölt férje belőle azon a borzalmas éjszakán.
Gondolatai mindig ugyanoda tértek vissza: Mit tegyen? Jövedelme nincs, hogy egy külön lakásba költözzön, a gyerekeit sem terhelheti, hisz megvan azoknak is a maguk gondja. De mit is tehetne, amikor ahhoz sem volt bátorsága, hogy férje szemébe vágja az igazságot. Letörölte könnyes arcát és lassan felállt. Odalépett a kandallóhoz,
Gondolatai mindig ugyanoda tértek vissza: Mit tegyen? Jövedelme nincs, hogy egy külön lakásba költözzön, a gyerekeit sem terhelheti, hisz megvan azoknak is a maguk gondja. De mit is tehetne, amikor ahhoz sem volt bátorsága, hogy férje szemébe vágja az igazságot. Letörölte könnyes arcát és lassan felállt. Odalépett a kandallóhoz,
megpiszkálta a szunnyadó parazsat, rádobott pár fahasábot és visszahelyezkedett a fotelba. Fejét ráhajtotta puha ölelő karfájára és nézte az újra fellobbanó lángot.
Bárhogy fájtak is neki a történtek tudta, hogy folytatódik a csendes egymás mellett élés, csak talán még csendesebb lesz és sokkal távolabb egymástól.
Lassan álomba sírta magát, de utoljára még ott visszhangzott a fülébe:
Bárhogy fájtak is neki a történtek tudta, hogy folytatódik a csendes egymás mellett élés, csak talán még csendesebb lesz és sokkal távolabb egymástól.
Lassan álomba sírta magát, de utoljára még ott visszhangzott a fülébe:
Jogom van! Kötelességed!
Hallotta egyre ismétlődve a szavakat, majd a kimerültségtől mély álomba merült.
Vége
Kuzma Julianna
Vége
Kuzma Julianna